2012.12.17

Nem is gondoltam volna mikor a gyermek előállt vele, hogy szeretne egy süni, hogy mindenki ennyire fog hozzá ragaszkodni. Mindennap csinál valami vicces, vagy rosszcsont dolgot. És nem lehet rá haragudni! Imádom, mikor összegömbölyödik és beszélünk hozzá, kidugja a nóziját, szimatol, de olyan hangosan, mintha egy csipogó játékból kivettük volna a sípot és úgy nyomogatjuk. Szeretme, mikor odabújik, elheveredik az ölünkben, aztán elszundít. A párommal és a kisfiammal nagyon jókat tud aludni. A párom a pocijára teszi, ott elheveredik, a kicsi fiam, meg magához öleli és úgy alszanak, mint a kisbabák. Nap, mint nap belefeledkezünk a kis pofijába, nagyon jópofa grimaszokat is tud vágni…

Van még egy kis hörikénk is, Bocó. össze kellett ismertetni őket. Természetesen szigorúan kézből.

Féltünk, hogy Jaspi bekebelezi Bocót. De nem. A kis édes pofa képen nyalta Bocót, aki úgy meglepődött egy ilyen nyálas puszin, hogy csak nézett.  Bocókánk már 1,5 éves és mióta Jaspi hozzánk költözött, mindig tudja mikor foglalkozunk vele és ő is ott áll vigyázban a ketrece bejáratánál, hogy hát mi lesz mikor engedjük őt ki. Valahogy szerintem ösztönösen megérzi, hogy most a gazdi szeretette megoszlik, de mindet magának akarja. Bocókánk 5 g, míg Jaspi 495 g.