Egy fehérhasú törpesün története.

Búcsú Jaspitól

 
2015.06.30.
 
Sajnos a mai nap Jaspi eltávozott tőlünk.
Hirtelen lett rösszul. 
Kicsi fiaim szaladtak vele a dokihoz, de sajnos nem tudtak már rajta segíteni. Az egyik kis tüdeje leállt, a másik tele volt vízzel.
Úgy döntöttek, elengedik. A doki szépen elaltatta. 
 
Most a rózsák között pihen.
 
 

Éjszaka majd fölnézel a csillagokra. Az enyém sokkal kisebb, semhogy megmutathatnám, hol van. De jobb is így. Számodra az én csillagom egy lesz valamerre a többi csillag közt. Így aztán minden csillagot szívesen nézel majd... Mind a barátod lesz.

Az embereknek nem ugyanazt jelentik a csillagaik. Akik úton járnak, azoknak vezetőül szolgálnak a csillagok. Másoknak nem egyebek csöppnyi kis fényeknél. Ismét mások, a tudósok számára problémák. Az üzletemberem szemében aranyból voltak. A csillagok viszont mind-mind hallgatnak. De neked olyan csillagaid lesznek, amilyenek senki másnak. (...)

Mert én ott lakom majd valamelyiken, és ott nevetek majd valamelyiken: ha éjszakánként fölnézel az égre, olyan lesz számodra, mintha minden csillag nevetne. Neked, egyedül neked, olyan csillagaid lesznek, amik nevetni tudnak! (...)

S ha majd megvigasztalódtál (mert végül is mindig megvigasztalódik az ember), örülni fogsz neki, hogy megismerkedtél velem. Mindig is a barátom leszel.

(Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg)

 

© 2012 Minden jog fenntartva.

Készíts ingyenes honlapotWebnode