2014.07.10.
Fél tizenkettőkor gyermekem hazafelé tartva hívott, hogy egy pici sünikét talált az úton kóborolva. Se mama, se tesók, csak magányosan az éjszakában.Mondanom sem kell, rohantunk. Egy arasznyi kis jószágot találtunk, akit éjszakára befogadtunk. Kapott almot, szénát, és kaját, vizet. Közben segítséget kértem a "sünbarát"-tól, mert nem tudtam eldönteni milyen korú lehet a pöttöm és saját útját járja-e már, vagy segítségre szorul. A válasz nagyon hamar megérkezett, kicsi, de már önállóan ellátja magát. Éjszakára megkapta Jaspi hordozóját, és nagyon szép kis fészket épített magának. Este is nagyon élénk volt, de lámpafénynél nem látszott, hogy esetleg sérült-e. Most egy kicsit megébresztettük, nagyon kis barátságos apróság. Teljesen egészségesnek tűnik. Tettünk még elé kukacot, amit nagyon hamar el is tüntetett Most hagyjuk pihenni és ma este eleresztjük a kertben, de még előtte jól teletömjük a pociját. Remélem jó élete lesz, és biztonságos helyet talál magának a kis bokszos képű.
Vadka elhagyott minket... A férjem talált rá az úton, a bozótosban surrant. Remélem még visszajön, csak megy felfedező útra amerre a kis szíve húzza. Jó utat!
