2015 újra nálunk
Kicsit elmaradtam a hírekkel. Most pótolom. 26-án a kertünkben találtunk egy kis keleti sünit. Csak feküdt összegömbölyödve a nyílt területen. Alig mozgott a drágám. Enni, inni nem akart, vagy nem is tudott. Sajnos késő este volt már és ahogy az lenni szokott nem lehetett elérni egy állatmentőt, állatvédőt sem. Egy kedves barátom segített ki és vittük őt be az állatkertbe. Ő Dodókának nevezte el. Másnap érdeklődtem, és azt mondták, hogy valóban rossz bőrben volt. Kapott vitaminokat, és délutánra már evett is. Ha rendbe jött egy természetvédelmi helyen el fogják engedni. Távol autóktól, emberektől. Remélem jó élete lesz. A fotón még elesetten útban az állatkertbe látható. Hamarosan meg is látogatom.
Ígértem fotókat a kis tálrajárókról. Sajnos nem igazán jók, nem nagyon szeretem zavarni őket fénnyel. Tegnap a kis Sutyerák csörtetett végig a kerten. Miután kiteszem a kaját, mindig szétnézek, mert süllyesztett szalonnasütőnk van, nem-e esett bele esetleg valamelyik. Meg a szomszéd felől tyúkkerítés van, abba nem akadt-e fel valaki. Szóval megyek felderíteni, ez a ki huncut fut velem szembe... Ő is én is megtorpantam, aztán a kicsim futott tovább a kajáig. Szép komótosan nyomatta be a kaját. Olyan ropogtatást rendezett egyedül, mint egy hadsereg.
